Topolya történelme

     1731-ben már csak pusztaként említik, amely 1740-ig a péterváradi sáncokhoz tartozott. Grassalkovich Antal kamarai elnök Bács-Bodrogh vármegye telepítésekor Topolya-pusztát az elsők között jelöli ki, és 1750-ben, Csicsovszki Ferenc (később Csizovszki) szabados vezetése alatt megindult a betelepités. A Felvidékről érkező mintegy 200 magyar és szlovák család nem jobbágyként, hanem szerződéses lakosként érkezett ide. A vármegyei adó alól 4, a kamarai adó alól 2 évre, míg a papi tized és a kerti dézsma alól örök időkre felszabadították őket. A kamara megfelelő mennyiségű épületfával is ellátta új alattvalóit. Az élet mégis nehezen indult el. Az állam által biztosított vetőbúza, bár szépen szaporodott, veszendőbe ment, mert 1753-ban Csupor Ádám ménese legázolta a termést. Ezt évekig tartó nélkülözést okozott. A település azonban lassan talpra állt. 1772-ben megszerezte a szomszédos Emusics-pusztát. 1792-ben pénzen megváltották a rájuk rótt robotot. Az igazi fellendülés azonban a Kray családdal kezdődött. Báró Kray Pál a napóleoni háborúkban elért sikereiért (az európai hadvezérek közül csak neki sikerült megvernie Napóleont) 1803-ban mezővárosi rangot biztosított a település számára. A Krayak szívvel-lélekkel topolyaiak. Támogatták a város fellendülését, palotát építtetnek, megvetik a híres topolyai park alapjait, telivér lovaik, kiváló agaraik országszerte híresek voltak. A fellendülésnek az 1849-es szerb betörés vetett véget, amikor a szerviánusok feldúlták és elpusztították Topolyát.
       1852-ben férfiágon megtört Krayak helyét a Zichyek vették át. A település lassan magához tért. 1888-ban felújították az 1764-ben épült római katolikus templomot. Bár a felújítás jól sikerült, a régi épület nem bírta sokáig. Ezt látva a város vezetősége és az egyház, új templom építéséhez fogott. Így készült el a magyarság egyik legnagyobb katolikus szentélye (5000 ember befogadására alkalmas), amelyet 1905 júliusában avattak fel. Közben 1904-ben miniszteri rendelettel a Bácstopolya nevet Topolyára változtatják, Emusics- puszta a továbbiakban Emőd-puszta néven szerepel. 1906. április 19-én nagy tűzvész pusztított, a lángok martalékává lett a város nagyobb része. 1918-ban új fejezet indult Topolya történetében, amikor francia fedezet alatt bevonultak a szerb csapatok. Ez az időszak 1941 áprilisáig tartott. Ekkor a magyar csapatok pár nap alatt visszafoglalták egész Bácskát. Az újabb magyar korszak nem tartott sokáig. 1944. október 18-án az előretörő szovjet csapatoktól támogatva, partizánok foglalták el Topolyát. Ettől fogva, egészen napjainkig, Topolya Szerbiához tartozik.

Bácska szívében, Magyarország határától 44 km-re délre, a telecskai lösszfensíkon helyezkedik el városunk, Topolya. Itt keresztezik egymást a Budapest-Belgrád vasútvonal és autópálya, valamint a Horvátországot és Romániát összekötő útvonalak.
   Kitűnő földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a környék vélhetőleg már az őskorban lakott volt, régészek egy őskori vadásztábor nyomait fedték fel a város határában. Ókori szarmata, avar és magyar temetők ill. települések maradványai is előkerültek itt, valamint egy középkori pusztatemplom romjai.

     Az első írásos emlék 1462-ból származik, Mátyás király ekkor ajándékozta édesanyjának városunk feltételezett elődjét, Fybaichot. A települést Topola néven először a kalocsai érsekség dézsmalajstroma említi 1543-ban. A törökvész, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a települést teljesen elpusztították, mégis mindig újra benépesült a környék. 1750-ben felvidéki magyar és szlovák családok betelepítésével születik újjá a kurucok által letarolt puszta. 1803-ban báró Kray Pál (az egyetlen európai hadvezér, aki győzelmet aratott Napóleon csapatai felett) kapja meg az éledező települést, és szerez neki mezővárosi rangot. A Krayak odaadó gondoskodásának köszönhetően megkezdődik a fellendülés, mely csak 1849-ben, a szerviánus csapatok betörésével törik meg. Ezt csak évek, évtizedek múltán heveri ki a város, miután a Krayak helyét a Zichyek vették át. 1888-ban felújítják a régi templomot, ami azonban kicsinek bizonyul, és 1904-ben elkezdik építeni, majd 1906-ban felszentelik városunk máig legmarkánsabb szimbólumát, a római katolikus templomot.

     Városunk történelme új fejezethez ért, amikor 1918-ban szerb csapatok vonultak be. Attól kezdve, leszámítva az 1941-44 közötti rövid periódust, Topolya Szerbiához tartozik. 1940-ben felépült a pravoszláv templom. A XX. század második felében városunk jelentős “urbanizáción” esett át, aminek következtében sok patinás épület elpusztult... felépült viszont az ipari park. A városban ma két általános iskola, egy gimnázium (annak épületében egy közgazdasági iskola is), egy műszaki középiskola, valamint mezőgazdasági közép-, és főiskola működik. A művelődési élet és a civil szféra igen aktív. Ma a város lakosainak száma 16600, a község 38 242 lelket számlál.